Magyar 
English 
Autentikus cigányzenei motívumok nem csak a cukimacskás Roma Sátorban csendültek fel a Szigeten, hanem a Világzenei Színpadon is. Például tegnap a Besh o droM előadásában. A számos stílust és nemzetet egyesítő banda nevének jelentése „Üld meg az utat!” (mármint úgy, mint a lovat szokás, vagyis "indulj el"), de persze nagyon naívnak kell lenni ahoz, hogy ne értsük a magyar nyelvű áthallást. A kezdteben a Kusturicának köszönhető szerb fúvós zenék (elsősorban Bregović) hazai divatját lovagolták meg, de aztán "önálló jogon", saját egyedi hangzásuk alapján is sztárokká váltak. Az idei Szigeten Best of Besh o droM feat. Szalóki Ági, Juhász Miczura Mónika címmel léptek fel. Különlegesnek ígérkezett, az is volt.
Egy ilyen kacifántosan és allstarosan beharangozott produkció, mintha egy hosszú évekkel ezelőtt feloszlott zenekar állna most össze nosztalgiabulira. Pedig erről szó sincs, a Besh o droM nagyon is él, pár hete érkezett vissza egyhónapos, igen sikeres kanadai turnéjából.
Ami remek dolog, mert úgy tűnik, ma már minden uniós tagállamnak kell legyen legalább egy menő balkáni zenekara (újonnan csatlakozóknak legalább dj-szettje). Márpedig mi ebből a szempontból sokkal jobb adottságokkal rendelkezünk, mint az újabban zeneileg egyre jobban balkanizálódó németek, hiszen az autentikus magyar és cigány népzene is gond nélkül beleszőhető a balkáni dallamokba, ritmusokba.
És a Besh o droM bele is szövi. Meg sok minden mást is persze. A „best of” ugyanis nem csak az egykori megfordult zenésztársakra vagy a koncertrepertoárra vonatkozott szombat kora este a Világzenei Nagyszínpadon, hanem valóban a legjobb dalokat jelentette. Olyan számok csendültek fel, amelyek élőben szinte soha, például az Illés tribute lemezről ismert Amikor én még kis srác voltam, mely jól bizonyítja, mi mindent kotyvaszt össze a Sziget talán legstabilabb világzenei fellépője.
